Miskolci Egyetem

A Miskolci Egyetem (az országban egyedülállóan) városon kívüli, kb. 82 hektár alapterületű területen, önálló városrészként (campus) épült ki. A Miskolci Egyetem őse a Selmecbányán 1735-ben III. Károly által alapított bányászati-kohászati tanintézet (Bergschule) volt. Ez a selmeci iskola példaként szolgált a későbbiekben alakult európai műszaki főiskolák létrehozásánál. Miskolcon 1949. szeptember 18-a óta folyik felsőfokú oktatás.
Az egyetem hét karán és két intézetében közel hatvan szakon folyik oktatás, több mint 14000 diák és közel 2000 oktató és dolgozó munkájával. A Miskolci Egyetemen - karonként változóan - többféle szintű képzés folyik. Ezek az alábbiak:

  • akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés
  • alapképzés (főiskolai vagy egyetemi szinten)
  • kiegészítő képzés (főiskolai végzettségre épülő egyetemi képzés azonos szakon)
  • szakirányú továbbképzés (főiskolai vagy egyetemi végzettségre épülő képzés más szakon)
  • doktori képzés (PhD).

A legtöbb szakon lehetőség van arra, hogy hallgatóink külföldi egyetemeken részképzés keretén belül teljesítsék a félévi követelményeket.
A projekt megvalósításáért és üzemeltetéséért felelős szervezeti egység a Mechanikai Technológiai Tanszék, amely a Gépészmérnöki és Informatikai Kar egyik meghatározó tanszéke, nemcsak a képzésben betöltött oktatási szerepe, de a tanszék által művelt tudományterületek széles spektruma és ipari-gyakorlati jelentősége alapján is. Az 1950-ben alapított tanszék Zorkóczy Béla vezetésével kezdte meg oktató, nevelő munkáját a Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán.
A tanszéki oktatási-kutatási tevékenység az anyagtudomány, anyagvizsgálat (metallográfia, anyagszerkezet és anyagvizsgálat, szerkezetintegritás), valamint a mechanikai technológiák (hegesztés, hőkezelés, képlékenyalakítás) szinte valamennyi fontos gépészeti, gépipari vonatkozású területét lefedi.
A tanszék az új típusú kétciklusos (BSc, MSc) képzésben az Anyagtudomány korszerű ismereteivel alapozza meg valamennyi gépészmérnöki alapszak képzési ismereteit. Ez a képzés biztosítja azt a szilárd ismeretanyagot, amelyre a kari szakirányos képzési struktúrának megfelelően ráépülnek azok a szakismereti blokkok, amelyek a különböző gyártási megmunkálási eljárások tervezésének és megvalósításának nélkülözhetetlen alapjait képezik.
A Mechanikai Technológiai Tanszék a kar számos szakirányos moduljában tölt be szakvezető tanszéki szerepet, nevezetesen Anyagtechnológiai, Karbantartás-üzemeltetés (BSc), Alkalmazott anyagtudományi, Anyagtechnológiai, Hegesztéstechnológiai, Anyag- és szerkezetdiagnosztikai (MSc) szakirányokon.
A tanszék oktatási feladatai a Gépészmérnöki és Informatikai Karon folyó képzésen túl kiterjednek a Gazdaságtudományi, a Műszaki Földtudományi és a Műszaki Anyagtudományi Karon folyó képzésre is.
Jelenleg az egyetemen folyó, érvényben lévő nappali és levelező oktatást magába foglaló képzés keretében az egyes félévekben 60, illetve 80 tantárgy oktatását végzi tanszékünk. Összesen a graduális és posztgraduális (szakirányú továbbképzési szakokon, doktori PhD) képzés új rendszerének keretében a tanszék közel 150 tantárgy oktatásáért felel.
A tanszék hatvan éves működése során oktató-kutató munkáját mintegy 70 fő oktató, kutató és óraadó, valamint 80 fő nem oktató dolgozó segítette, látta el. 2012 márciusában a tanszék munkáját 15 főállású oktató, 3 részfoglalkozású munkatárs, 1 fő tanszéki mérnök, 6 fő meghívott óraadó, 2 fő doktorandusz és 12 fő nem oktató dolgozó végzi.
A tanszék kezdettől fogva az oktatás, nevelés mellett jelentős energiát fordított a tudományos kutató munkára és az ipari kapcsolatokra is.
A tanszéken belüli szakmai tagozódás – Hegesztő, Hőkezelő, Képlékenyalakító és Anyagvizsgáló Szakcsoport – révén az egyes szakcsoportok az oktatási feladatokkal párhuzamosan önállóan szervezik és végzik kutatási feladataikat.
A szakcsoporti tagozódásnak köszönhetően nemcsak a kutató munka feltételei javultak, hanem ennek eredményeként számottevően emelkedett a tudományos fokozatot, doktori címet szerzettek száma.
A tanszék kutatási tevékenységének fő területeit az alkalmazott anyagtudomány, valamint az anyagtechnológiák (mechanikai technológiák) gyűjtőfogalom alá tartozó hegesztés, hőkezelés és képlékenyalakítás témaköreinek kutatása képezi.
Az anyagtudományi területen végzett kutatás döntően a fémes és nem-fémes anyagok mechanikai anyagvizsgálatához, a szerkezetek megbízhatóságának megítéléséhez szorosan kötődő mechanikai és diagnosztikai vizsgálatokhoz kapcsolódik, amelyet a bekövetkezett káresetek okainak feltárása, elemzése egészít ki.
A tanszék technológiai profiljából következően ugyanakkor kiemelt jelentőségűek azok az alkalmazott anyagtudomány területébe sorolható kutatások is, amelyek a hegesztés, a hőkezelés és a képlékenyalakítás anyagtudományi hátterét képezik.
A tanszék kutatási főirányai az alábbi szakmai területeket ölelik fel:
Alkalmazott anyagtudomány: Az anyaginformatika alkalmazása az anyagtudományban és az anyagtechnológiákban; fémes és nemfémes anyagok; szerkezetintegritás; élettartam menedzselés; humán implantátumok vizsgálata.
Hegesztés: Különféle anyagok, ötvözetek hegesztett kötéseiben végbemenő folyamatok; hegesztési hőfolyamatok modellezése; hegesztő hozaganyagok leolvadási folyamatának modellezése.
Hőkezelés: Igénybevétel szerinti szerkezetet eredményező technológiák kidolgozása; korszerű nitridáló, boridáló és cementáló technológiák; különleges követelményeknek megfelelő komplex technológiák kidolgozása.
Képlékenyalakítás: Korszerű lemezanyagok képlékenységi, alakíthatósági jellemzőinek elméleti és kísérleti vizsgálata; számítógépes technológiai és szerszámtervezés, numerikus modellezés és szimuláció alkalmazása a képlékenyalakításban.

E sokrétű kutatómunka eredményeként a tanszék minden lehetőséget kihasználva folyamatosan korszerűsítette, bővítette gép-, műszer- és számítástechnikai eszközeit, amely lehetőséget teremt magas szintű alap- és alkalmazott kutatások végzésére.

A Miskolci Egyetem (az országban egyedülállóan) városon kívüli, kb. 82 hektár alapterületű területen, önálló városrészként (campus) épült ki. A Miskolci Egyetem őse a Selmecbányán 1735-ben III. Károly által alapított bányászati-kohászati tanintézet (Bergschule) volt. Ez a selmeci iskola példaként szolgált a későbbiekben alakult európai műszaki főiskolák létrehozásánál. Miskolcon 1949. szeptember 18-a óta folyik felsőfokú oktatás.
Az egyetem hét karán és két intézetében közel hatvan szakon folyik oktatás, több mint 14000 diák és közel 2000 oktató és dolgozó munkájával. A Miskolci Egyetemen - karonként változóan - többféle szintű képzés folyik. Ezek az alábbiak:

  • akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés
  • alapképzés (főiskolai vagy egyetemi szinten)
  • kiegészítő képzés (főiskolai végzettségre épülő egyetemi képzés azonos szakon)
  • szakirányú továbbképzés (főiskolai vagy egyetemi végzettségre épülő képzés más szakon)
  • doktori képzés (PhD).

A legtöbb szakon lehetőség van arra, hogy hallgatóink külföldi egyetemeken részképzés keretén belül teljesítsék a félévi követelményeket.
A projekt megvalósításáért és üzemeltetéséért felelős szervezeti egység a Mechanikai Technológiai Tanszék, amely a Gépészmérnöki és Informatikai Kar egyik meghatározó tanszéke, nemcsak a képzésben betöltött oktatási szerepe, de a tanszék által művelt tudományterületek széles spektruma és ipari-gyakorlati jelentősége alapján is. Az 1950-ben alapított tanszék Zorkóczy Béla vezetésével kezdte meg oktató, nevelő munkáját a Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán.
A tanszéki oktatási-kutatási tevékenység az anyagtudomány, anyagvizsgálat (metallográfia, anyagszerkezet és anyagvizsgálat, szerkezetintegritás), valamint a mechanikai technológiák (hegesztés, hőkezelés, képlékenyalakítás) szinte valamennyi fontos gépészeti, gépipari vonatkozású területét lefedi.
A tanszék az új típusú kétciklusos (BSc, MSc) képzésben az Anyagtudomány korszerű ismereteivel alapozza meg valamennyi gépészmérnöki alapszak képzési ismereteit. Ez a képzés biztosítja azt a szilárd ismeretanyagot, amelyre a kari szakirányos képzési struktúrának megfelelően ráépülnek azok a szakismereti blokkok, amelyek a különböző gyártási megmunkálási eljárások tervezésének és megvalósításának nélkülözhetetlen alapjait képezik.
A Mechanikai Technológiai Tanszék a kar számos szakirányos moduljában tölt be szakvezető tanszéki szerepet, nevezetesen Anyagtechnológiai, Karbantartás-üzemeltetés (BSc), Alkalmazott anyagtudományi, Anyagtechnológiai, Hegesztéstechnológiai, Anyag- és szerkezetdiagnosztikai (MSc) szakirányokon.
A tanszék oktatási feladatai a Gépészmérnöki és Informatikai Karon folyó képzésen túl kiterjednek a Gazdaságtudományi, a Műszaki Földtudományi és a Műszaki Anyagtudományi Karon folyó képzésre is.
Jelenleg az egyetemen folyó, érvényben lévő nappali és levelező oktatást magába foglaló képzés keretében az egyes félévekben 60, illetve 80 tantárgy oktatását végzi tanszékünk. Összesen a graduális és posztgraduális (szakirányú továbbképzési szakokon, doktori PhD) képzés új rendszerének keretében a tanszék közel 150 tantárgy oktatásáért felel.
A tanszék hatvan éves működése során oktató-kutató munkáját mintegy 70 fő oktató, kutató és óraadó, valamint 80 fő nem oktató dolgozó segítette, látta el. 2012 márciusában a tanszék munkáját 15 főállású oktató, 3 részfoglalkozású munkatárs, 1 fő tanszéki mérnök, 6 fő meghívott óraadó, 2 fő doktorandusz és 12 fő nem oktató dolgozó végzi.
A tanszék kezdettől fogva az oktatás, nevelés mellett jelentős energiát fordított a tudományos kutató munkára és az ipari kapcsolatokra is.
A tanszéken belüli szakmai tagozódás – Hegesztő, Hőkezelő, Képlékenyalakító és Anyagvizsgáló Szakcsoport – révén az egyes szakcsoportok az oktatási feladatokkal párhuzamosan önállóan szervezik és végzik kutatási feladataikat.
A szakcsoporti tagozódásnak köszönhetően nemcsak a kutató munka feltételei javultak, hanem ennek eredményeként számottevően emelkedett a tudományos fokozatot, doktori címet szerzettek száma.
A tanszék kutatási tevékenységének fő területeit az alkalmazott anyagtudomány, valamint az anyagtechnológiák (mechanikai technológiák) gyűjtőfogalom alá tartozó hegesztés, hőkezelés és képlékenyalakítás témaköreinek kutatása képezi.
Az anyagtudományi területen végzett kutatás döntően a fémes és nem-fémes anyagok mechanikai anyagvizsgálatához, a szerkezetek megbízhatóságának megítéléséhez szorosan kötődő mechanikai és diagnosztikai vizsgálatokhoz kapcsolódik, amelyet a bekövetkezett káresetek okainak feltárása, elemzése egészít ki.
A tanszék technológiai profiljából következően ugyanakkor kiemelt jelentőségűek azok az alkalmazott anyagtudomány területébe sorolható kutatások is, amelyek a hegesztés, a hőkezelés és a képlékenyalakítás anyagtudományi hátterét képezik.
A tanszék kutatási főirányai az alábbi szakmai területeket ölelik fel:
Alkalmazott anyagtudomány: Az anyaginformatika alkalmazása az anyagtudományban és az anyagtechnológiákban; fémes és nemfémes anyagok; szerkezetintegritás; élettartam menedzselés; humán implantátumok vizsgálata.
Hegesztés: Különféle anyagok, ötvözetek hegesztett kötéseiben végbemenő folyamatok; hegesztési hőfolyamatok modellezése; hegesztő hozaganyagok leolvadási folyamatának modellezése.
Hőkezelés: Igénybevétel szerinti szerkezetet eredményező technológiák kidolgozása; korszerű nitridáló, boridáló és cementáló technológiák; különleges követelményeknek megfelelő komplex technológiák kidolgozása.
Képlékenyalakítás: Korszerű lemezanyagok képlékenységi, alakíthatósági jellemzőinek elméleti és kísérleti vizsgálata; számítógépes technológiai és szerszámtervezés, numerikus modellezés és szimuláció alkalmazása a képlékenyalakításban.

E sokrétű kutatómunka eredményeként a tanszék minden lehetőséget kihasználva folyamatosan korszerűsítette, bővítette gép-, műszer- és számítástechnikai eszközeit, amely lehetőséget teremt magas szintű alap- és alkalmazott kutatások végzésére.